A hagyományos lencsefőzelék két titka - Így lesz könnyű és kellemesen savanykás

Annyira utáltam a menzás lencsefőzeléket, hogy sosem készítettem klasszikus módon, előre féltem tőle, hogy újra át kell élnem azt az állagot, amiben megáll a kanál.

Pedig ezt a nem kívánt állagot viszonylag könnyű elkerülni. Csak annyit kell tenni, hogy kihagyod a rántást: a lencse csodálatosan be fogja sűríteni saját magát nélküle is. Így nem lesz nehéz, súlyos, és a lencse természetes ízét sem fogja elnyomni semmi. Fontos még az is, hogy nagyon lassan, a lehető legalacsonyabb lángon főzd a főzeléket, így kerülheted el azt, hogy a szemek egészen szétessenek. 

A másik titok a mustár. Az alapigazság, hogy kell bele valami savanykás, de ez általában ecet, pedig mustárral még sokkal-sokkal jobb. Most még egy szinttel emelte a mustáros komponenst, hogy angol, csípős mustárport tettem bele, de csak egy egészen picit, hogy ne marja le mindenünket. Nagyon megy hozzá, még mustárosabb, ugyanakkor egyáltalán nem mozdul el túlzott mértékben a klasszikus vonaltól.