5 alapvetés a főzésben, amit sokan elrontanak: tojásfőzés, rizsfőzés és hasonló mumusok

Azt vallom, hogy a főzés alapfokát mindenki el tudja sajátítani, csak egy jól felszerelt konyha, megfelelő alapanyagok és egy jó szakácskönyv kell hozzá.

Annak ellenére, hogy könnyűnek tűnik, a főzésbe igencsak bele lehet bonyolódni. Több lépésből áll, érdemes mindegyikre kellő figyelmet fordítani.

Fontos alapvetések

Az első lépés a megfelelő alapanyagok beszerzése, vagyis a bevásárlás. Ne éhesen induljunk el, mert akkor akaratlanul is felesleges dolgokat is megveszünk. Mindig írjunk bevásárlólistát, akkor biztos nem felejtjük el a legfontosabb hozzávalókat.

A következő fontos lépés, amit még a nagymamám tanított nekem, hogy mindig pakoljak el minden felesleges tárgyat a pultról és töröljek tisztára mindent, mielőtt nekiállok a főzésnek. Ugyanígy, főzés közben is igyekezzek a fázisok között eltenni a felesleges edényeket, tálakat, hogy a végén ne legyen káosz a konyhában. Nekem azóta is ezt a lépést a legnehezebb betartani. 

A főzés tartogat sok siker- és persze kudarcélményt is. Emlékszem, az első főzéseimet telefonos segítséggel végeztem, és még így is volt, amikor nem az lett a végeredmény, mint amire számítottam. Ilyenkor mindig elbizonytalanodtam, de aztán újrakezdtem. Viszont ahhoz, hogy igazán finomakat főzzünk, először az alapokat kell megtanulni, mert akármennyire is egyszerűnek gondoljuk például a rizsfőzést, apró dolgokon is el tudunk vérezni. Hiába készítettünk isteni húst, ha a köret mellette egy merő ragacs. 

Rizsfőzés

Talán a legegyszerűbb, mégis az egyik legkönnyebben elrontható köret a rizs. Már az is nehéz, hogy a sokféle rizsfajta közül kiválasszuk a nekünk megfelelőt. Létezik hosszú-, közepesen hosszú- és rövidszemű, mindegyik másfajta ételhez való. A hosszúszeműt, mint a jázmin vagy a basmati, például a hagyományos rizses húshoz vagy indiai ételekhez főzzük. A közepesen hosszú szemű rizshez kevesebb vizet kell használni, hamarabb lesz puha és kicsit tapadósabb is lesz, mint a hosszú változat. Ezek közül az arborio a legismertebb, amelyből rizottót készíthetünk. A rövid szemű rizs a sushikészítésnél lehet hasznunkra, jól tapadnak a szemek, így könnyen lehet velük dolgozni. 

Ha pergős rizst készítünk, mindenképpen hosszú szeműt válasszunk. Főzés előtt folyó víz alatt alaposan mossuk át, így eltávolítjuk róla a keményítőt. Ha nem akarjuk megmosni, akkor kevés zsiradékon (én vajon szoktam) addig pirítsuk, amíg a szemek egy picit áttetszőek nem lesznek. Főzéshez széles, fedeles edényt használjunk, hogy a szemeknek legyen helyük párolódni. A főzéshez kétszeres mennyiségű vizet és egy kevés sót használjunk. Mielőtt elkezdjük főzni, óvatosan keverjünk rajta egyet, de vigyázzunk, hogy ne törjön meg, mert akkor ragacsos lesz. A rizs lassú tűzön, fedő alatt párolódva körülbelül negyed óra alatt fő meg, utána vegyük le a tűzről, és fedő helyett tegyünk rá egy konyharuhát. A rizst meg is színezhetjük, nemcsak finom, hanem szép köretet is kapunk.

Tojásfőzés

Rántottát mindenki tud készíteni - legyintenek sokan, pedig a tojás megfelelő elkészítésével már én is megszenvedtem. Az egyik ilyen a keménytojás. Hányszor pucoltam meg olyan tojást, amelynek a sárgája kemény helyett folyós állagú volt. Bár nagyon finom, ha rakott krumpliba szeretném felkarikázni, nem praktikus. Ezért akár fél óráig is képes voltam főzni, hogy biztosan kemény legyen. A másik bosszúságom az volt, amikor a tojás héja a víz melegedése után szinte azonnal megrepedt, majd a vízbe folyt a fehérje.

Ha tényleg tökéletes állagú keménytojásra vágyunk, főzés előtt szúrjunk a tojás lapos felébe egy pici lyukat, vigyázva, hogy a hártyát ne szakítsuk ki. Így biztosan nem fog megrepedni. A tojásokat mindig hideg vízbe tegyük, majd a legmagasabb fokozaton kezdjük főzni. Forrás előtt zárjuk el a gázt, vegyük le a lábost, takarjuk le, majd 10 percig hagyjuk a gőzben párolódni. Ha kész, folyassunk rá hideg vizet, hogy a héja könnyen lejöjjön. 

Tésztafőzés

A tészta - a rizshez hasonlóan - a másik mumusom. Azt már megszoktam, hogy sosem találom el a megfelelő mennyiséget, de a tésztánál az sem mindegy, hogy milyen keménységűre főzzük. Általában a receptekhez al dente kell, vagyis olyan állag, ami nem mállik szét és harapni lehet. A tészták csomagolásán általában fel van tüntetve, hogy mennyi az ideális főzési ideje, ezt érdemes tartani. A tésztát mindig lobogó vízbe tegyük, és újraforrástól számítva alacsonyabb lángon főzzük a megfelelő ideig. A sót és az olajat se felejtsük ki belőle. Ahogy megfőtt, azonnal szűrjük le. Leöblíteni nem szükséges. 

Krumplipüré

Ismét egy egyszerűnek tűnő, mégis elrontható köret, mégpedig a krumplipüré. Ahány ház, annyi szokás, van, aki tejet, van, aki tejfölt is tesz bele, a lényeg, hogy a végén ne csirizt, hanem selymes állagot kapjunk. A krumplit hámozzuk meg, kockázzuk fel. Ügyeljünk arra, hogy egyenlő darabokat vágjunk, hogy egyszerre puhuljanak meg. Tegyük hideg vízbe, gyújtsunk alá, és ha megpuhult, akkor öntsük le róla a főzővizet. A tejet melegítsük meg, kockázzuk fel a vajat. A krumplit krumplinyomóval vagy villával törjük össze (semmiképpen ne elektromos mixerrel, mert akkor csirizes állagot kapunk), majd lassan keverjük hozzá a vajat és a tejet. Ízlés szerint tejföllel is ízesíthetjük. Finom még hozzá egy leheletnyi szerecsendió is. 

Pörköltalap 

A magyaros ételek nagy része ezzel a mondattal indul: készíts pörköltalapot. Nem ördöngösség, de apró dolgokon el lehet csúszni, és máris nem lesz olyan finom az ételünk, mint terveztük. A pörköltalaphoz először is nagyon sok hagyma kell, amelyet apróra vágva kell az olajon megdinsztelni. A pörkölt a jó minőségű pirospaprikától lesz igazán finom, ezt közvetlenül a hagyma megpárolása után kell rászórni úgy, hogy az edényt levesszük a tűzről, különben a paprika megkeseredik. Ez a hagymás alap lesz minden pörkölt vagy gulyás jellegű étel kezdete, innentől kell a hússal és egyéb hozzávalókkal foglalkozni.

Fotó: Getty Images