Régi, szerény finomság a nagyi konyhájából: a krumplilaska filléres, de isteni

Néha jólesik felidézni a régi ízeket, azokat a szerény finomságokat, amelyek a nagyszüleink gyermekkorában voltak népszerűek. Mama ezeket a régi kincseket nekünk is elkészítette, elmesélte, hogyan ették hajdanán. Ilyenkor mindig magam előtt láttam kislányként, két nagy fonatjával, ahogy épp focizott vagy a templom kertben megbújva olvasott. Mikor hazaért, az anyukája gyakran vékonyan nyújtott krumplilaskával várta, amit lekvárral megkenve szeretett a legjobban.

Az egyszerű finomságot régen sparhelt tetején sütötték, ma marad a zsiradékkal kikent serpenyő. A tésztát nagyon vékonyra nyújtva is ki lehet sütni, akkor olyan lesz, mint a tortilla, de vastagabbra is lehet hagyni. Magában is jólesik beleharapni, de ki lehet próbálni lekvárral vagy sajttal, tejföllel és sonkával.

Erre figyelj a készítésénél!

A tészta elkészítésénél fontos, hogy a krumplit még melegen törd össze, utána viszont hűtsd ki, mert a meleg krumpli rengeteg lisztet vesz fel, a kihűlt viszont jóval kevesebbet, így sokkal finomabb lesz a krumplilaska. Sütésnél csak kevés zsiradékot használj, várd meg, míg tényleg forró lesz, mert ha nem kellően meleg a serpenyő, akkor a tészta megszívja magát az olajjal. A régi finomságot pogácsa formájában, sütőbe tolva is el lehet készíteni.