Hogyan főzik az olaszok a tésztát, hogy mindig tökéletes? Alapszabályok az al dente elkészítéséhez

Legolvasottabb cikkek
Friss és ropogós

Ahogy nekünk, magyaroknak szinte sértő egy jófajta marhapörkölt elkészítésének magyarázata, az olaszok pont így vannak a tésztafőzés tudományával. Kisujjukban van, hogyan kell méricskélés nélkül, érzésre megfőzni a fogkemény, ízletes, hibátlan tésztát.

Na, de lássuk, mik is azok az egyszerű trükkök, amit minden olasz már gyerekkorában kívülről fúj, nekünk azonban nem biztos, hogy mindegyik megvan.

A híres 1-10-100 arány sem aranyszabály

Bármilyen vicces, az edénnyel kezdődik minden. Hacsak nem friss, vagy rövid tésztát főzünk - amihez elengedhetetlen a széles és alacsonyabb lábos -, magas falú, henger alakú edényben gondolkozzunk. Nem parázzuk túl, csakugyan fontosak a méretek, hiszen a megfelelő mennyiségű víz és arányok nélkül fabatkát sem ér az egész a hadművelet.

Ennél a résznél rögtön meg kell állnunk egy kicsit. A jól ismert 1-10-100-as szabály ugyanis félrevezető lehet. Vagyis, hogy 1 liter vízhez 10 gramm sóval és 100 gramm száraz tésztával számoljunk. Ez kizárólag a rövid tésztákra igaz. Ha 100 gramm hosszú tésztát – például spagettit – készülünk kifőzni, akkor másfél liter vízzel érdemes számolnunk 10 dekánként. Aztán a só ajánlott mennyisége is változik ilyenkor, az ideális az, ha pontosan 7 gramm só kerül a főzővízbe literenként. Ne kérdezzétek miért, ezt mondják az olaszok. Nekik meg hihetünk, elég idejük volt kikísérletezni, mitől lesz ízletes a tészta. Ezen felül igen fontos tudomány az is, hogy a sót mindig a víz mennyiségével hasonlítsuk össze, és semmiképp se a tészta súlyával, így biztos, hogy nem sózzuk el, vagy nem lesz sótlan.

igazi-olasz-szaritott-tesztak

A nagyüzem nem játszik

Soha ne készítsünk egyszerre túl sok tésztát, így ugyanis nem tudjuk majd kontrollálni a folyamatot. Száraz tészta esetén maximum 800 gramm, frissnél pedig 600 gramm az a mennyiség, amivel jól elboldogulunk, és magabiztosan kézben tarthatjuk a főzés lépéseit.

Főzés on

Egy kis matek után indulhat is a főzés, mégpedig ebben a sorrendben: tegyük fel a vizet forrni (fedő alatt gyorsabb), várjuk meg, amíg lobogni kezd, és csak akkor adjuk hozzá a sót - nagyjából két-három perccel a tészta előtt. Amint forrásnak indult a víz, vegyük kissé lejjebb a lángot, és úgy adjuk hozzá a tésztát, majd ez után állítsuk olyan magas hőfokra, hogy megint azonnal forrni kezdjen.

A tésztát egyszerre dobjuk a vízbe, így csodásan egyformára fő, nem lesz az egyik része túl puha, míg a másik fele kissé nyers. Spagetti esetében, miután a fazékba dobtuk, mindenképpen várjunk néhány másodpercet, hogy kicsit lágyuljon, majd segítsünk, hogy szépen egy irányba hajoljon meg. Ne tiszteljük a tésztát, szereti, ha főzés közben többször megkeverjük.

igazi-olasz-szaritott-fott-tesztak

És most elértünk a legfontosabb tudományhoz, a főzési időhöz. Ez nem csak a tészta méretétől, de a búza feldolgozásától és a minőségétől is nagyban függ. A jófajta búzából készült tészta lassabban puhul, a friss tojásos rövid tészta 2-4 perc alatt, míg a szárított tészta nagyjából 6 perc alatt lesz kész – persze, csak, ha jó minőségű, kézműves, vagy házi tésztákról beszélünk. Minden tészta máshogy viselkedik, ezért kiindulásnak érdemes a csomagoláson feltüntetett időt alapul venni, de a javasolt főzési idő előtt 2 perccel már kezdjük el a kóstolást, folyamatos ellenőrzést. Vegyünk ki egy szál tésztát, vágjuk, harapjuk ketté, nézzük meg a közepét is - amikor ez még fehér, akkor bizony nincs kész. Az al dente, azaz fogkemény nem azt jelenti, hogy nyers a tészta. Ahogy az olaszok mondják,

akkor áll készen a szűrésre, amikor megjelenik a lelke,

azaz egy halvány, alig észrevehető opálos nyom a tészta közepén.

Ne büntessük a tésztát!

A tésztát leszűrés után azonnal tálaljuk, így nem követhetünk el egy rakás marhaságot, ami nemhogy jót, de egyenesen rosszat tesz neki. Ha nem áll órákat, akkor nem kell olajozni sem a vizet, sem a tésztát, és simán kimarad a hideg vizes öblögetés is, amire még rágondolni is borzalom.
A főzővízbe olajat tenni bűn, átadja az ízét a tésztának, és az állagát is rossz irányba viszi. Ugyanígy minimum furcsa a kész tésztát olajozni, mert hiszen minek is? Pontosan kiszámítható, mikor esszük, és elég rákészülni 10 percet. Ha pedig frissen kerül egyenesen az asztalra, nem lesz ideje összeszáradni.

És végül honnan tudhatod, hogy rossz tésztát vettél?

Erről Andi gyakorló tészta-felhasználóként már írt egy igen korrekt és hasznos opuszt sok-sok háttér magyarázattal, de most itt a lényege:
1. Ha a tészta felülete nagyon sima, már-már fényes, akkor gyorsított eljárással készült = nem fog megtapadni rajta a szósz.
2. A gyors-szárított tésztáknál rövidebb a főzési idő is, ami miatt gyakran csak néhány másodperc választja el a még nem jó, a pont jó (al dente) és a már túlfőtt állapotot, amit igen nehéz belőni.
3. Ha rendszeresen problémád van a pont megfelelő állag elérésével, gyakran tapasztalod, hogy a tészta már az étkezés végére mintha elkezdene belemállani a szószba, és másnapra jócskán megduzzad, akkor érdemes kipróbálnod egy másik márkát.

Szólj hozzá! ( komment)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a szerkesztőséghez. Részletek az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ezt is szeretjük