Császármorzsa új köntösben: diós-mazsolás palacsinta az alapja

A mazsolát és az apróra vágott diót áztassuk be a rumba.

A császármorzsához egy közepes méretű tálban keverjük össze a lisztet, az olvasztott vajat, a cukrot, a sót, a tojások sárgáját és a tejet. A cél, hogy sima, sűrű tésztát kapjunk.

Egy másik tálban egy csipet sóval verjük kemény habbá a tojásfehérjét, majd óvatosan forgassuk bele a sűrű masszába.

Egy nagy és lapos serpenyőben (22-24 cm-es átmérőjű) olvasszuk fel a vaj felét, és amikor már nagyon forró, lassan öntsük bele a tésztát. (Mivel ez a mennyiség 2 adag tésztához elegendő, így 2x2 evőkanál vajat fogunk elhasználni a sütéshez.)

Közepes lángon süssük a palacsintatésztát kb. 6-7 percig, és félidőnél óvatosan lessünk alá egy fakanállal vagy spatulával, hogy átsült-e az alja. Ha igen, a nyers felét szórjuk meg az aprított dió és a mazsola felével, majd határozott mozdulattal fordítsuk át a palacsintát, hogy a másik oldala is átsüljön. Mivel a mazsolát és a diót alkoholban áztattuk, így célszerű lejjebb venni a lángot, hogy ne piruljon túl a palacsinta másik fele.

Ha elkészült, egy spatula vagy fakanál segítségével negyedeljük fel még a serpenyőben, majd hintsük meg egy kevés porcukorral és fordítsuk meg a darabokat, hogy enyhén karamellizálódjanak.

Szedjük tányérra, szaggassuk további kisebb darabokra, és ismét hintsük meg porcukorral. Aprított diódarabokkal és vaníliafagylalttal fogyasszuk.