Gazdag mákos pite porhanyós tésztával: az utolsó morzsája is elfogy
Mesésen porhanyós mákos pite, amelyet rengeteg töltelék gazdagít: ilyen a klasszikus magyar sütemény.
A meggyszezon kötelező velejárói a zamatos, édes-savanykás gyümölccsel készülő sütemények, azon belül is a piték. Bár a hagyományos módon, töltelékkel készülő variációk időigényesebbek, mint az egyszerűbb kevert sütemények, a látvány garantáltan kárpótol a türelmedért. Az ízvilágról nem is beszélve! Ennél a piténél gondoltam egy merészet, és fahéj helyett szerecsendióval ízesítettem a tölteléket. És milyen jól tettem! A nem mindennapi fűszer – legalábbis pitékben – tökéletes harmóniát alkot a meggyel, nem tolakodó, inkább kiemeli a gyümölcs aromáját.
Kissé a tésztát is újragondoltam: reszelt citromhéjat is adtam hozzá, így egészen üde hatást kelt, vaj helyett pedig vajalternatívát (Rama Butter Alternative, nem pedig margarin) használtam, így tejmentes és vegán étrendbe is beilleszthető. A növényi vajalternatívákkal az a tapasztalatom, hogy alacsonyabb az olvadáspontjuk, mint a hagyományos vajaké, így a velük gyúrt tészta szobahőmérsékleten lágyabb lesz, és több lisztet igényelhet. Mindez azonban nem befolyásolja a pite állagát és ízét, ugyanolyan omlós és illatos lesz, mint a vajas változatok. Abban az esetben, ha ragaszkodnál a vajhoz, kis változtatásra lehet szükség a receptben: 400 helyett 350 g liszt is elég lesz.
Ha pedig kedveled a konyhai kihívásokat, akkor a rácsozás mellett a maradék tésztából készíts egyéb dekorációkat is: az apró virágok és levelek szépen hangsúlyozzák a pite nyárias jellegét. A megadott mennyiségekhez egy 28 cm-es sütőformát használtam.
Egy nagyobb tálban keverjük össze a lisztet, cukrot, sót és citromhéjat, majd adjuk hozzá a kockákra vágott vajalternatívát. Gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze a liszttel (maradhatnak apróbb darabok a keverékben), majd kisebb adagokban adjuk hozzá a jéghideg vizet is.
Egyszerre mindig csak 2 evőkanálnyit locsoljunk a tésztára, és csak akkor adjunk hozzá újabb adagot, ha eldolgoztuk, de még nem áll össze. Akkor jó a tészta, ha kellemesen ruganyos, kissé ragacsos, de nem túl nedves.
Ha elérte ezt az állagot, osszuk két részre, formáljunk egyforma, 3 cm vastag korongokat, csomagoljuk fóliába, és legalább 2 órára tegyük hűtőbe.
Közben készítsük el a tölteléket. Egy tálban keverjük össze valamennyi hozzávalóját, és tegyük hűtőbe, amíg a tésztát kinyújtjuk.
Az egyik pitetésztát csomagoljuk ki (egyszerre csak az egyikkel dolgozzunk, a másikat addig hagyjuk a hűtőben), hagyjuk, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen, és lisztezett felületen, óvatos mozdulatokkal nyújtsunk belőle kb. 30-32 cm átmérőjű szabályos kört. Segítsük a tésztát a nyújtófára, és helyezzük a sütőformába. Kézzel simítsuk a forma aljára, szórjuk meg zabpehelyliszttel vagy búzadarával, majd kanalazzuk rá a tölteléket. Tegyük vissza a hűtőbe.
A másik tésztakorongot is nyújtsuk 30 cm átmérőjűre, majd egy éles késsel, derelyevágóval vagy pizzavágóval vágjunk belőle 2-3 cm vastag csíkokat, és mintha fonnánk, rácsmintában terítsük be velük a tölteléket. A túlnyúló részeket vágjuk le, és csipkedjük össze az alsó réteggel. Kenjük be kevés növényi itallal, és szórjuk meg cukorral.
Tegyük a pitét 200 fokra előmelegített sütőbe, süssük 15 percig, majd vegyük le a hőfokot 180-ra, és süssük további 45 percig. Akkor jó, ha a tészta szép aranybarnára sült.
Vegyük ki a sütőből, és szeletelés előtt hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni (forrón a töltelék túl folyékony lesz).
Száraz, hűvös helyen tároljuk, és 5 napon belül fogyasszuk el.
Fotók: Kapitány Beáta / Sóbors