Fenséges, krémes gombamártás: Wellington-bélszín mellé tökéletes
A gombamártás egy könnyen és gyorsan elkészíthető szósz, amely nem mellesleg tökéletes választás akár Wellington-bélszín mellé is.
Nem titok, hogy szeretek steaket sütni. A jó steak mellé pedig, azt mondják a nagyok, hogy egy mártáson és talán némi sült burgonyán kívül nincs is másra szükség. Nos, én a krumplihoz sem szoktam ragaszkodni, hiszen ha elég mesteri a steak, az eladja magát önnön meztelen valóságában is.
Egy jó mártást viszont semmi pénzért nem hagynék ki. Az egyik kedvencem a zöld borsos, amiből mára kifejlesztettem a leggyorsabban elkészíthető változatot is. Ezt persze a steaknek is köszönhetem: mivel mindent egyszerre illik elkészíteni, a húsnak pedig nem kell sok idő, így célszerű volt a rövid sütési időhöz igazítani a mustáros mártást is.
Ráadásul alig kell hozzá valami, hogy egy ízletes, krémes, lágy és mégis pikáns mártást rittyents össze a steak mellé.
Ha csípősebben szereti valaki a zöldbors-mártást, akkor nyugodtan adjon hozzá 1,5 ek. borsot.
Egy közepes vagy kisebb lábosban olvasszuk fel a vajat. Amikor már majdnem serceg, dobjuk rá a zöld borsot.
Fontos, hogy folyamatosan kevergessük, egyrészt, hogy ne égjen le a zöld bors, másrészt azért, mert pár perc elteltével a bors elkezd majd pattogni.
Közepes lángon, legalább 5-8 percig pirítsuk a borsot a vajban, de vigyázzunk, nehogy megégjen.
Ezután adjuk hozzá a mustárt – dijoni híján jó a sima mustár is, csupán az íz intenzitása lesz enyhébb –, majd keverjük alaposan össze.
1-2 perc elteltével önstük bele a habtejszínt. Fontos, hogy habtejszínt használjunk, és ne főzőt, mert az édes ízt ez adja majd meg a mártáshoz.
Keverjük össze, ízlés szerint sózzuk meg – én egy csapott kk. sót szoktam hozzáadni –, és főzzük további 3-4 percig, vagy amíg be nem sűrűsödik a mártás.
Ha elkészült, vegyük le a tűzről, porciózzuk ki szószostálba, majd fogyasztásig fedjük le.
Fotók forrása: Horváth Kitti Gabriella/Sóbors