Gyors mézeskalácskenyér vaníliaöntettel: ha elfogytak a karácsonyi sütik
Eszméletlenül lágy és omlós, ráadásul biztosan nem szárad ki ez az illatos vendégváró. A vaníliaöntet pedig újabb ízárnyalattal gazdagítja a fűszerkeveréket.
Ha idén nincs kedved mézeskalács-szaggatással bajlódni, próbáld ki a svájci receptet: ez a változat egyben sül, ráadásul picit vastagabb, mint az általunk ismert verzió, így bár tömör, de nem lesz kemény a tésztája.
Nem csak a formája különleges a svájci süteménynek, a receptje is eltér a hagyományostól: a tésztába ugyanis darált mandula és kandírozott citromhéj is kerül, így kicsit izgalmasabb a kész mézeskalács, jólesik ráharapni egy-egy darab gyümölcsre. Ahogy már említettem, a tésztája tömör, úgyhogy mindenképp szükséges bele egy kevés sütőpor, illetve nem szabad túlsütni, mert könnyedén kiszárad és megkeményedik.
Ha van kéznél mézeskalács-fűszerkeverék, azt is használhatsz a melegítő fűszerek helyett, ebben az esetben 2 teáskanálnyit keverj belőle a tésztába.
A mézet és a cukrot melegítsük össze a tűzhelyen. Mikor elolvadt a cukor, tegyük félre.
Egy tálban keverjük össze a lisztet, a sütőport, a sót és a fűszereket, majd keverjük bele a darált mandulát és a héjakat is, végül a mézes-cukros keveréket. Keverjük egybe a masszát, ragacsos tésztát kapunk majd. Vigyázzunk, forró!
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Tegyünk egy nagyobb, lapos tepsi hátuljára sütőpapírt, borítsuk rá a tésztát, a tetejére is tegyünk sütőpapírt. A két lap között nyújtsuk ki a tésztát kb. 1 centi vastag téglalappá.
Toljuk a sütőbe 13-18 percre. Mikor már jön az illata, és az alja halványbarna, készen van.
Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, közben pedig keverjük össze a porcukrot és a vizet (vagy likőrt). Ha kihűlt a süti, kenjük le a tetejét a mázzal, majd hagyjuk, míg rászárad.
Vágjuk négyzetekre, majd kínáljuk rögtön, vagy tegyük légmentesen zárható dobozba.
Fotó: Sági-Kühn Zsófia/Sóbors