Ez a sütemény egy klasszikus toszkán édesség: Olaszországban a castagnaccio nevet viseli, az alaprecept pedig várostól függően változik. Én most a firenzei variáció receptjét készítettem el.
A süti tésztája kicsit palacsintatészta jellegű, ettől függetlenül sok helyen tortaként vált híressé ez a rusztikus, vegán édesség. Mi több, a gesztenyeliszt miatt gluténmentes is, szóval ez egy tényleg mindenki számára fogyasztható süti.
A liszt különlegessége, hogy igen édeskés ízű, így a sütihez a mazsola és a liszt kombinációja miatt sem szükséges pluszban cukrot adni. Az eredeti alaprecept egyébként nem is tartalmaz semmilyen édesítőt.
Aki nem szereti a diót, vagy allergiás rá, helyettesítheti még több fenyőmaggal is akár. A tárolása légmentesen záródó zacskóban ajánlott, szobahőmérsékleten, ugyanis, ha hűtőbe teszed, a süti állaga gumis és kemény lesz.
Egy mély tálban keverjük össze a gesztenyelisztet és a sót, illetve igény esetén, ha használunk cukrot, akkor azt is most adjuk hozzá a készülő tésztához.
Apránként adagoljuk hozzá a vizet, és közben folyamatosan keverjük, hogy csomómentes legyen a massza. Nekem 500 ml víz pont elég volt hozzá, hogy palacsintatészta-szerű legyen az állaga.
Ha elkészült a massza, adjuk hozzá a 2 evőkanál olívaolajat, majd pihentessük a tésztát 30 percig.
Vegyünk elő egy 30x20 cm-es tepsit, és tegyünk bele sütőpapírt. A masszát, ha letelt a pihentetési idő, öntsük bele, majd jöhet a dekorálás.
A tészta tetejét szórjuk meg a negyedekre vágott szőlőszemekkel vagy mazsolával. Utána mehet rá a dió és a fenyőmag is, végül pedig a rozmaringlevelek.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra, és süssük a tortát kb. 30 percig, vagy amíg elkezd repedezni a teteje.
A sütőből kivéve hagyjuk a tepsiben kihűlni, és utána szeleteljük fel. Kínálhatunk mellé ricottát vagy akár egy finom pohár vörösbort is.
Fotók: Horváth Kitti Gabriella/Sóbors
@sobors.hu
